Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legnagyobb “szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi és városi közösségeinek kiváló ismerője. Tanulmányozta és nagy műgonddal lefestette a sorsukba beletalált embereket. Európai, keresztény és magyar polgár volt egy személyben és zseniális tehetségű festő, de ahhoz, hogy hatalmas méretű életművét létrehozza, nagy szorgalom, megfeszített szellemi és fizikai munka szükségeltetett. Romantikusan realista festő volt, aki mindig invenciókkal teli munkákat alkotott. Mindenki felismeri és elismeri művészetét, nem kell magyarázni, belemagyarázni, megfejteni. Nagy méretű vásznain készíti el kompozícióit gazdag embertípusokkal, eszköztárakkal mintegy előrevetítve a XX. századi karakterszínészekkel, számos statisztával és pazar díszlet anyaggal dolgozó, gazdag kiállítású színes széles vásznú filmek világát.
| 1844 |
Február 20-án született Munkácson Lieb Leó Mihály és Reök Cecília gyermekeként. 1850-ben előbb édesanyja, majd apja is meghal, 1851-ben Békéscsabára kerül Reök Istvánhoz, anyai nagybátyjához. Asztalos inasnak tanul Békéscsabán, majd a segédi bizonyítvány megszerzése után Aradra megy. |
“Szamossy igazán megszeretett, s nemcsak festeni tanított, de nevelt is, (…) igyekezett fogyatékos képzettségemet pótolni.
Világi és művészi ismereteim gyarapítása közben teltek-múltak a napok. Az elsővel azért foglalkoztam, mert tudtam,
hogy szükséges, a másodikhoz pedig szívvel-lélekkel vonzódtam.”
|
1860 – 1864 |
|
|
Betegsége miatt kénytelen visszatérni nagybátyjához Gyulára, ahol először egy Fischer nevű helyi rajztanártól vesz órákat. Megismerkedik Szamossy Elekkel, akinek tanítványa lesz. A Szamossyval töltött két év után visszatérve Békéscsabára megfesti első olajképét, a Levélolvasást. Budapesten elnyeri a Képzőművészeti Társulat támogatását, lelkes pártfogókra talál Ligeti Antal és Than Mór személyében. |
“… felgyűrt ingujjal, mint egy mázoló legény, tombolt a képen, míg végre a türelmetlenségtől lebírva puszta kézzel
markolt a festékbe, és egyre szélesebb foltokban alakította a képet.”
|
1865 – 1870 |
Felveszik a bécsi Képzőművészeti Akadémiára, ahonnan a tandíj befizetésének elmulasztása okán fél év múlva kizárják, útja újra nagybátyjához vezet Gerendásra. 1866-tól Münchenben tanult festészetet Wagner Sándor műhelyében. 1868-ban Düsseldorfban is tanult, ahol együtt bérelt lakást és műhelyt Paál László festőművésszel. A nagy festő elődök közül leginkább Rembrandt holland festő munkái iránt lelkesedett, a kortárs impresszionista festők munkáit nem értékelte, Munkácsy a saját útját járta. Eötvös József állami ösztöndíjából a Párizsi Világkiállításra utazik, ahol meghatározó hatást gyakorol rá a Gustave Courbet műveivel való találkozás. 1868-ban megfesti az Ásító inast. Lieb Mihály nevét lecseréli, így 1880-ig Munkácsiként írja alá a nevét. 1869 telén kiállított Siralomház című festménye megtetszett a párizsi Szalonnak, így Munkácsy 2000 tallérért eladta nekik. A festményt Párizsban rengetegen látták, aranyéremmel tüntették ki. Munkácsy ekkor (26 éves volt) a világváros leghíresebb festője lett. A táblához használt nagyszámú fotótanulmány – mint alkotói eszköz – új utat nyit Munkácsy előtt. A Siralomház a mesterségbeli tudás teljes fegyverzetének birtokában mutatja a mestert, és olyasmit láttat, amit az átlagszem esetleg észre sem vesz, realizmusa színtiszta igazmondás. |
|
|
1871 – 1873 |
Párizsba költözik, ahol műtermet bérel. Kapcsolatba kerül Goupil műkereskedővel. Depresszióba esik, az 1970-ben megismert De Marches báró colpachi birtokán öngyilkosságot kísérel meg. 1873-ban öt műve szerepelt a Bécsi Világkiállításon; barátjával, Paál Lászlóval Barbizonba utazott; az év végén elfoglalta új, igen előkelő műtermét. Nem tartozott a barbizoni iskolához, de szívesen festett Barbizonban. |
“Majd ha egy olyan asszonyt találok, mint Ön, azt feleségül veszem.”
| 1874 |
Házasságot köt De Marches báró özvegyével, Cecile-lel, a Colpachról induló, a többek között Baselt, Genfet, Freiburgot, Milánót, Velencét, Bécset és Pestet érintő nászút egyik állomása Békéscsaba, ahol műtermet rendez be, ekkor készül a Poros út I.. A Szalonban kiállítja a Zálogházat. |
|
| 1876-1878 |
Bemutatja a Műteremben c. festményt, ami új alkotói szakasz kezdete volt. 1878-ban a Párizsi Világkiállításon a Milton c. festményével szerepelt, amely a világkiállításon döntő sikert arat, megnyeri a nagy aranyérmet. Új műkereskedővel kerül kapcsolatba Sedelmayer személyében, aki a képet Európa számos művészeti központjában bemutatta. Felmerül benne az első Krisztus-kép ötlete. Témája, ahogy a teljes Trilógiáé, érzelmi úton megközelíteni és bemutatni az Istenembert, mely gondolat szimbolikájának megértését a kompozíciók teatralitása csak fokozza. |
“Mégis csak borzasztó, hogy a magyart külföldön senki sem érti!”
| 1881 |
Elkészül a Krisztus Pilátus előtt, amelyet impresszáriója szintén bemutat több országban, mielőtt tulajdonosa, Wanemaker New York-i áruháztulajdonos hazaszállítaná. |
|
| 1882 |
Budapest az egyik állomáshely, ezen alkalomból ideutazva, a mester nemességet kap Ferenc Józseftől. |
|
| 1884 | Befejezi az őt három éven keresztül foglalkoztató Golgotát. | |
| 1886 |
Megfesti Haynald Lajos kalocsai érsek, Liszt Ferenc, Paál László, majd amerikai utazása alatt többek között Wanemaker kisasszony portréját, valamint a Mozart halálát. |
|
| 1887 |
Felkérik a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésére. |
“…egy képet szürke színben megfösteni csak olyan munka, akár szénnel vagy ceruzával csinálná az ember.”
|
1890 – 1893 |
A reneszánsz apotheozisa 1890-ben került a helyére. 1891-ben hozzáfogott az akkor épülő Országház számára megrendelt Honfoglalás c. képhez. A műhöz különböző embertípusokról számtalan fotótanulmányt készített Magyarországon. 1893-ban fejezte be a munkát. |
|
1896 – 1900 |
1896-ban az elkészült Ecce Homot Budapesten mutatta be és részt vett a milleneumi ünnepségeken. Visszautazott Párizsba, ahol titkárával, Malonyay Dezsővel leltárba veszik a műterem állományát. Egyre romló idegállapota miatt először Baden-Badenba, egy évvel később az endenichi szanatóriumba szállították. 1900. május 1-jén halt meg. Fiatal korában szifiliszt kapott, amelyből kigyógyult ugyan, de később visszaesett, és ebben halt meg. Debrecenben a Déri Múzeum őrzi az ún. Krisztus-trilógiát (Ecce homo, Krisztus Pilátus előtt, Golgota). E trilógiával fejezte ki Munkácsy a keresztény Európához való tartozásunkat. Azokat az érzéseket és esendőségeket eleveníti meg a Bibliából, amelyek minden keresztény embert megindítanak. |
forrás: irodalmiradio.hu
